2011. január 25., kedd

Kiss Angéla: LONDON csak oda

Ma fejeztem be a könyv olvasását, még friss az élmény annak megörökítéséhez. :)





A történet igaz történet, egy Pécs melletti falubeli lány gondol egyet, és mindent hátrahagyva kiutazik Londonba nulla angoltudással. Nincs különösebb célja, de úgy alakulnak a dolgok, hogy kint marad, mert talál munkát.
Még pasija is lesz, akivel össze-összevesznek, szakítanak-kibékülnek, de végül egy szappanoperába illő jelenetet meghazudtolóan kibékülnek végleg.

2010-ben adták ki a könyvet, és max 2-3 évvel ezelőtt történhetett.
Én csak az ilyen igaz történeteket szeretem olvasni, mert ha pl regényt olvasok, az az érzésem, hogy ez egy író agyából pattant ki, aki bő lére eresztve 5 oldalon keresztül ecsetel egy személyleírást, stb...ez engem nem szórakoztat. Tanulni, ismereteket bővíteni kevésbé lehet ezzel.

Na, ez a könyv egyáltalán nem rizsázik, ezt már szeretem. :) Látszik, hogy nem egy agymosott író írta. A csaj gondolt egyet, és minden segítség nélkül megírta a könyvet.
Nagyon tetszett, kalandos, jó szófordulatok vannak benne, humoros.

A neten rátaláltam az író blogjára, amiben leírta, hogy amikor elkezdte írni a könyvét, nem gonodolt arra, hogy valaha kiadják-e, mert Mo.-on nem nagyon van igény a kortárs írókra, így nehéz 'elindulni'. A saját véleményem, hogy azért sikerült kiadni a könyvet, mert amellett, hogy kalandokkal teli (egyébként semmi extra kaland nincs benne, szerintem mindenki, aki kimegy Angliába, vagy bármelyik idegen országba dolgozni/tanulni, átesik nagyon hasonló történéseken), egy komplett szerelmi történetet is magában foglal, ráadásul happy end a vége. Ettől pedig minden olvasónak szimpatikus lesz a lány, és a története is.


A kedvenc 2 oldalamat bemásolom:

"...megérkeznek a csajok, és minden aznapi élményükről részletesen beszámolnak.
  Metrón sminkelő, körömlakkozó, vagy éppen fonalat gombolyító nőkről. A salt & vinegar crisps-ről, amiről nem tudták, hogy ecetes chips, így lejárt szavatosságra panaszkodva visszavitték. (Állítólag az eladók a boltokban mosolyognak, mindent szó nélkül visszavásárolnak, és még szép napot is kívánnak). Hogy nyilvános helyeken tilos a dohányzás, és aki megszegi a secondhand (passzív) dohányosokat védő törvényt, harminc fonttól egészen hétszáz fontig terjedő büntetést kaphat. Hogy a Jobcenterben olyan segítőkészek, hogy ha nem beszéled a nyelvet, helyetted odatelefonálnak, és elintéznek egy interjút. Hogy a parkban a mókusok a kezedből esznek. Hogy a belváros tele van öltönyös rollerozó és görkorcsolyázó emberekkel. Hogy Camden Townban, ahol a nyelvsulijuk van, góthokat láttak. Hogy itt a kávézóban ülő párok nem egymás fülébe duruzsolnak szerelmesen, hanem mindenki olvassa a saját újságját, akár három órán át is, anélkül, hogy egymáshoz szólnának. Hogy ha véletlenül neked mennek az utcán, nem egy egyszerű Sorry-t, hanem Sorry-Sorry-Sorry-t hallasz. Hogy egy McDonald's-os nyílt napon több diplomás zsenivel fogsz találkozni, mint amennyi a magyar parlamentben ül. Hogy, ha megkérdezik tőled: Fancy a bit of how's your father?, annak semmi köze nincs az édesapád hogylétéhez, hanem nyílt ajánlattétel a szexre. Hogy a mai újságban azt olvasták, a szemetelésért bár hetven font büntetést is kaphatsz, mégis London a legkoszosabb város, amit valaha láttak, és már ők is kezdenek hozzászokni, hogy akár kulturáltnak tűnő emberek is lelkiismeret-furdalás nélkül szemetelnek és köpködnek. Hogy Anglia az egyetlen ország, ahol biological és non-biological (nem szintetikus, szintetikus) mosópor között lehet választani. Hogy az angol férfiak hűvössége már ott megtapasztalható, hogy amikor elhaladsz egy építkezés mellett, a rád meredő férfimunkások nem kezdenek el fütyülni utánad, és nem illetnek egy "jó a segged kisanyám!" megjegyzéssel, hanem egy egyszerű Good Morning vagy Hi, lovely weather today (Szia, szép időnk van ma) az összes mondanivalójuk.
  És csak mesélnek, és mesélnek, én pedig elhatározom, hogy holnaptól én is részese akarok lenni mindennek. ..."

Bár én még nem voltam Londonban, de mindenképp ki szeretnék menni valamikor egy városlátogatásra. Élni is élnék kint, kár, hogy a brit akcentustól a falra mászok. Ha nézek a youtube-on egy videót, amiben valaki brit akcentussal beszél, próbálom gyorsan elhessegetni a szavakat utána, nehogy én is átvegyem.

Szóval a könyv nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek, sokat lehet belőle tanulni. :)

1 megjegyzés:

  1. Kedves Aniko!

    Orulok, hogy tetszett a konyvem, es masoknak is ajanlanad :)
    Jo volt olvasni a bejegyzesed, koszonom.

    udv,
    miss kiss

    https://www.facebook.com/#!/pages/London-csak-oda/136996469666271

    VálaszTörlés